A nyomtatók használata az orvosi rendelőkben
Az orvosi rendelőkben, az átlag irodáktól eltérően, a nyomtatások túlnyomó többségét nem szabvány méretű papírra történik. Ebből következően az ilyen célra használt nyomtatók egyedi terhelést kapnak, illetve típustól függően a megfelelő üzemeltetés speciális beállítást igényel. Az eddig használt nyomtató típusok közül, az új vény formátum, illetve a 2009. július 1-től kötelező vonalkód nyomtatás miatt, a mátrix nyomtatók használata várhatóan minimálisra fog csökkenni.
A különböző nyomtató típusoknál eltérő problémák, illetve elvégzendő nyomtatási beállítások szükségesek. Sajnos előfordulnak olyan típusok, amelyek az egészségügyben használatos nem szabvány papírméretek miatt nem, vagy csak nagyon bonyolult beállítás, telepítés esetén alkalmasak a használatra.
Fontos még megjegyezni pár általános információt, ami a készülék fenntartási költségeit nagyban befolyásolja. A gyártók illetve a forgalmazók a lézernyomtató festékkazetták kapacitásadatait a tipikus irodai használatnak megfelelő ISO/IEC 19752 szabvány szerint, míg a tintapatronoknál az ISO/IEC 24712/2006 szabvány szerint adják meg. Ezek a szabványok, hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelentik, hogy egy adott festékpatronnal, illetve festék kazettával mennyi átlagos A4-es (vagy letter) méretű oldalt lehet kinyomtatni. A szabvány egy erre a célra alkotott dokumentum szabályozott teszt környezetben történő nyomtatását írja elő. A tényleges kapacitásadatok a felhasználás jellemzőitől, illetve a papír típustól függően ettől eltérhetnek. Ez a számadat az orvosi rendelőkben a már említett speciális nyomtatási feladatok miatt a megadott értéktől jelentősen eltérhet.
Fenntartási költségek:
A lézer nyomtatók esetén a fenntartás, működtetés költségeinél két fontos szempontot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy a készülékek döntő többsége a kinyomtatott lapok száma alapján kalkulálja a festékkazetta állapotát, tehát az esetek nagy többségében a pár soros receptek kinyomtatása is ugyan annyiba kerül, mit egy átlagos A4-es oldal. A másik, hogy a lézer nyomtatók egy úgynevezett fényhengert használnak a nyomtatás során, ami típustól függően vagy része a festék tonernek, vagy külön meg kell vásárolni. Ez utóbbi esetben a tonerekhez hasonlóan a fényhengerek is csak meghatározott oldalszám nyomtatására képesek, ennek elérése után azt is cserélni kell, ami szintén emeli a fenntartás költségeit.
Tintasugaras nyomtatók esetén is két fontos szempont az, ami a nyomtatási költséget erősen befolyásolja. Az egyik, hogy azoknál a típusoknál, amelyek színes nyomtatásra is alkalmasak, a színes patron(ok) használata teljes mértékben kikapcsolható-e, illetve hogy milyen nyomtatási minőséget kell beállítani, az olvasható vonalkód nyomtatás érdekében. Ezeken kívül általános tapasztalat, hogy az utántöltött patronokkal a nyomtatás minősége olyan mértékben romlik, hogy sok esetben nem megfelelő a vonalkód minősége.
Papírkezelés:
A lézer nyomtatók esetén nagyon fontos tulajdonság, hogy a készülék rendelkezik-e automatikus papírméret felismeréssel, illetve, hogy ez a funkció milyen módon változtatja meg a nyomtató működését. A legszerencsésebb olyan típust választani, ami nem rendelkezik ilyen funkcióval, vagy ez teljesen kikapcsolható. Azokat a típusokat, amelyeknél ennek a funkcióknak a kikapcsolása nem megoldható, nem javasoljuk. Régi probléma, hogy lézer nyomtatók esetén az A4-es szélességnél kisebb papírok rendszeres, de legfőképp kizárólagos használata a lézernyomtatókban és festékkazettában levő hengerek idő előtti tönkremenetelét okozhatja. Alkalmi jellegű ilyen használat nem okoz problémát, így nyugodtan lehet kisebb médiákat, például borítékot is nyomtatni a lézernyomtatókkal, probléma csak a rendszeres ilyen jellegű használatkor keletkezhet, ami az orvosi használatban a receptnyomtatás miatt tipikusnak tekinthető.
Erre a problémára nyújt megoldást az OEP által írottak alapján is a receptek fekvő adagolása, mivel így a receptek a teljes A4-es szélességet kitöltik és nem okoznak kárt a hengerekben, azonban ez újabb problémák forrása is egyben. Az új receptformátum is túl keskeny (kevesebb mint 122 mm) ahhoz, hogy a legtöbb gyártó lézernyomtatói hivatalosan is támogassak a fekvő adagolását, mert ehhez minimum 127 mm, de optimálisan 148 mm kellene. Ennek ellenére a tapasztalatok szerint több típuson fekve is átmegy az új recept papír (nem esik be a továbbító hengerek közé), de ez a gyártó, vagy a forgalmazó részéről megerősítést igényel. Nem biztos, hogy a lézernyomtató minden tálcájából képes lesz fekve is felvenni a papírt. Az általunk ebből a szempontból is tesztelt nyomtatóknál a recepteket csak a kézi adagolóból lehetett fektetve kinyomtatni. Ezeknek a lapadagolóknak a kapacitása típustól függően 1 és 50 lap között változik, de az 50 laposnak megadott típusoknál sem tudtunk receptből 35-nél többet megfelelően betölteni.
A tintasugaras nyomtatók esetén a készülékek nagy többségénél nem okoz problémát sem az álló, sem a fekvő formátumú recept nyomtatása, viszont a nyomtatók alap felszereltsége általában csak 1 papíradagoló tálcát tartalmaz. Vannak olyan típusok, ahol plusz lapadagoló vásárolható, illetve természetesen léteznek két adagolóval rendelkező készülékek is. Fontos a vásárlás előtt meggyőződni arról, hogy a nyomtató lapadagolója a lézer nyomtatókhoz hasonlóan rendelkezik-e valamilyen papír határoló eszközzel. Ha van benne ilyen, akkor fontos, hogy ez beállítható-e a recept, illetve az egyéb nyomtatni kívánt nyomtatvány méretére.
A fentiekből láthatóan sajnos minden szempontból megfelelő nyomtatót nem találtunk. Az ideális az lenne, ha a lézer nyomtatók az alsó nagy kapacitású tálcából képesek lennének a fektetett recept nyomtatására, ezzel biztosítva a készülék megfelelő használatát. A többi egyedi lap nyomtatása a kézi lapadagolóból történhetne. Mivel erre az általunk tesztelt lézernyomtatók egyike sem képes, így több, vagy a nyomtató, vagy a felhasználó számára nem ad tökéletes megoldást.
Abban az esetben, ha a nagy kapacitású tálcából nyomtatnak receptet, azt csak álló formátumban lehet. Így viszont a papír méretéből adódóan a régi vényformátumnál tapasztalt működési probléma, vagyis a nyomtatókban és festékkazettákban lévő hengerek idő előtti tönkremenetele továbbra is fennáll. A használat kényelmesebb, mivel a recepttől eltérő nyomtatásokat a kézi adagolóból, a papírok könnyű és gyors cserélésével meg lehet oldani.
Abban az esetben, ha a kézi adagolót használják fektetett recept nyomtatására, a nyomtató és a toner élettartama megnő, viszont a használat sokkal lassabb, körülményesebb. A kézi adagolóból rövid idő alatt kifogy a recept, mivel ezekbe 50 lapnál kevesebb tölthető be egy időben. A gyári papírtálcából történő nyomtatás esetén a különböző méretű papírok nyomtatása, a papírok cseréjével csak nehézkesen oldható meg.
Mindezek a fent vázolt problémák a nem szabványos papírméretek következményei. Egy esetleges szabvány (pl. A5) receptméret a piacon kapható nyomtatók számára üzembiztosabb, hosszabb élettartamú működést, és lényegesen egyszerűbb kezelést biztosítana.
A festékpatron és festékkazetta kapacitás szabványai:
Az ISO/IEC 19752 sz. és a ISO/IEC 24712/2006 sz. szabvány szigorú módszereket állapít meg a nyomtatók kapacitásának megállapítására, beleértve az alábbi fő rendelkezéseket:
• Szabványos tesztdokumentum: Szabványos oldal nyomtatása szabályozott környezetben, a nyomtató alapértelmezett beállításaival. Ez biztosítja, hogy a beállítások konzisztensek maradnak a különböző tesztesemények során, valamint függetlenek a platformtól vagy a papírmérettől. A tesztdokumentum Letter és A4 papírméretek esetén is használható.
• Tesztelt patronok száma: Minden egyes patrontípusból kilenc darab kerül tesztelésre, lehetővé téve a legalacsonyabb várható kapacitásra vonatkozó megbízható becslések tételét, 95%-os statisztikai koincidenciával.
• Az életciklus világos és objektív meghatározása: A patron kapacitásának meghatározása olyan mérések során, amelyek a használható oldalak alapján felállítanak az életciklusra vonatkozó kritériumot, tükrözve a gyártók arra vonatkozó javaslatait, hogyan kell kezelni az életciklusuk vége felé közeledő nyomtatópatronokat (például, hányszor kell megrázni őket). Ezeket a javaslatokat úgy alakították ki, hogy tükrözzék a végfelhasználói viselkedést.
• Nyomtatók száma: A nyomtatópatronokat három különböző nyomtatón kell tesztelni (mindegyik nyomtatón három nyomtatópatront) a nyomtatók eltérései miatti különbségek kiküszöbölése érdekében.
• Ellenőrzött környezet: A nyomtatási környezetnek szabályozottnak és konzisztensnek kell lennie, mivel a hőmérséklet és a páratartalom változásai hatással vannak a nyomtatópatron kapacitására.
• Hogyan számítják ki az oldalkapacitás értékét?: Az ISO-szabvány szerinti hivatalos oldalkapacitás-érték nem lehet magasabb a megállapított átlagérték alsó 90%-os megbízhatósági szintjénél. Kilenc festékkazetta tesztelése esetén a maximális ISO-oldalkapacitást a következőképpen kell kiszámolni: ISO-oldalkapacitás = átlagos oldalkapacitás – (1,86 * (oldalkapacitás szórása / 3))
A kapacitás mérésénél használt teszt dokumentum: